Eseménydús, tartalmas októbere volt a Szent István utódai hagyományőrző csapatnak. Sokat játszottunk, nevettünk és tanultunk együtt.
Első tevékenységünk október 1-jén volt. A székelyek szent hegyén, a Bekecsen volt a csapat néhány tagja, ahol az I. világháború egyik sorsdöntő csatájára emlékeztünk.
Az aradi vértanúkra, október 6-ra minden évben emlékezünk valamilyen formában, ezt már a legkisebb csapattagok is tudják. Idén műsorral, versekkel, dalokkal készültünk. A szentistváni református templomban tartottuk a megemlékezést, majd a kultúrotthon előtt koszorút helyeztünk el a Sándor János által faragott tizenhárom kopjafánál. Meggyőződéssel mondtuk együtt Palágyi Lajos versének sorait:
„Az igét, melyért éltet áldozának, /Szívébe írták az egész hazának, /Utódtól fogja hű utód tanulni, /Hogyan kell élni, s hogy lehet meghalni.”
Szomorú, de fontos eseménye a magyar történelemnek 1956. október 23. A forradalom eseményeit éltük át abban a történelmi játékban, melyet a szabadban szerveztünk meg, kihasználva a gyönyörű őszi időt. A gyerekek csapatokban, dalolva járták végig a játék állomásait, közösen megoldva a rájuk váró feladatokat:
- Megkeresve a fűbe elrejtett ollót, kivágták a zászlójukból a kommunista címert, hogy igazi forradalmi zászlóval tudjanak továbbhaladni a játék során.
- Egy játékos meghallgatta a Sztálin szobor ledöntésének történetét, majd továbbmondta egy társának, az meg a következőnek. A végén minél hitelesebben újra kellett mondani a történetet.
- Megérkezve a Magyar Rádió épülete elé, az Adj, király katonát! játékkal elfoglalták a Rádiót –akárcsak1956-ban (talán akkor komolyabb harc volt!)
- Molotov-koktélt imitáló palackkal célozták és dobálták a közelben levő tankot. Ügyesen boldogultak, akárcsak a „pesti srácok” annak idején.
- Emlékező mondatot fogalmaztak és azt nemzeti színű szalagra írták Nagy Imre miniszterelnök tiszteletére.
Annak ellenére, hogy ez csak néhány eseménye volt az 56-os forradalomnak, a játék segítségével bepillanthattunk a forradalmi eseményekbe, hangulatba, és észrevétlenül tanultunk is róla.
Következő tevékenységünket Gegesben tartottuk az Almafesztiválon Október 27-én. A csapat nyolcadikos diákjai néptánccal örvendeztették meg a gegesieket, majd előadás után állomásos játékot vezettek le a fesztiválon összegyűlt kisgyerekek számára. Néhány játékos feladat segítségével sokmindent megtudhattak a játékosok a híres gegesi almafajtákról:
- Rovásírással írt gegesi almafajták nevét fejtették meg.
- Almás-mesét mondtak –úgy, ahogy a pletyka terjed.
- Olyan éneket, mondókát, játékot mondtak, melyben alma szerepel.
- Elrejtett almákat kerestek meg, majd társították a róla készült képpel, névvel.
- Almát ettek, almalevet ittak –bekötött szemmel.
A játékosok –mint mindig - csapatokban, dalolva haladtak állomásról állomásra. Nagy volt a lelkesedés, elmondásuk szerint nagyon jól érezték magukat a játék során.
Novemberi első tevékenységünk Márton-napjához kapcsolódott. Kihasználva a szép novemberi napsütest, az iskola udvarán játszottunk egy jót. A Márton-nap eredetét, a hozzá kapcsolódó szokásokat kutattuk. A gyerekek négyfős csapatokat alkottak, úgy indultak neki a feladatoknak. Fontos szabálya volt a játéknak: mindvégig kézen fogva kellett menniük, másképp pontot veszített a csapat. A feladatokért járó pontokat kukoricaszemek formájában kapták, és egy aprócska tarisznyába gyűjtötték. A következő feladatok vártak rájuk:
- Egymás kezét végig fogva adják fel egyik társukra a kabátot –úgy, ahogy Márton is tette még katona korában a koldussal.
- Gyűjtsék össze a fűbe elrejtett libákat, amelyek elárulták Mártont, amikor elbújt a püspökké szentelés elől. Természetesen kézenfogva!
- Fejtsék meg a rovásírással írt libás éneket. Soroljanak még hasonló éneket, mondókát, játékot plussz kukoricaszemért!
- Válogassák ki a búza közül a kukoricaszemeket, hogy a gazdasszony megtölthesse a Márton-napi libát. Mert aki Márton napján libát nem eszik, egész évben éhezik. Kézenfogva kicsit nehezebben megy a munka!
- Egyenek-igyanak Márton-napján –bekötött szemmel egymást etetve!
A gyűjtött kukoricaszemek számbavételénél minden csapat izgult az eredményért, de mindenki tudta, nem ez a fontos. Hanem az, hogy jó hangulatban, sok nevetés között tanultunk kicsit szokásainkról, hagyományainkról.
Lelkesen, kíváncsian készülünk a következő tevékenységekre is, hogy játszva, nevetve, dalolva tanulhassunk magyarságunkról, értékeinkről.
Bereczki Erzsébet
