Harminc évvel ezelőtt, 1989 szeptemberében néhány lelkes pedagógus kezdeményezésére megalakult a Magyarország Felfedezői Szövetség, mely az úttörőmozgalom megújulásaként a fiataloknak egy új szemléleten alapuló gyerekszervezetet hivatott kialakítani.

Az új szerveződés alapgondolata a hagyományok ápolása, a szülőföldhöz való ragaszkodás erősítése volt játékos formában. Ezen fogalom nagyon fontos tétellé vált a későbbiek folyamán a szervezet életében. S hogy az elképzelés, az alapítótagok álma kivitelezhető volt, erről tanúskodik az elmúlt három évtized is.

„Őseim országot szereztek, én szülőföldemet teszem hazámmá” – olvashatjuk az 1996-ban Vereckén elmondott fogadalom szövegében.

S ezt az idézetet választották a szövetség vezetői az idei jubileumi találkozó jelmondatául is. Nem véletlenül. A szövetség szellemiségének kialakításában nagy részt vállalt Rakó József, akinek egész élete a gyermekközpontú nevelés népszerűsítésével telt. Munkássága és emléke előtti tiszteletadás is volt egyben a mostani találkozó.

A hívó szóra az egykori és a mostani felfedezők, alapítótagok, szimpatizánsok összegyűltek Üllőn a Kiss Sándor Művelődési Házban. Az udvaron nagy volt az öröm, mikor befutott az erdélyi csapat és a felsőszeliek. Ugyan csak másfél hónapja váltak el egymástól a sárospataki vezetőképző táborban, a viszontlátás mégis megható volt. Laza István, vezetőségi tag végül mindenkit betessékelt a nagyterembe, ahol Bálint Katalin, a szövetség titkára köszöntötte az egybegyűlteket.

A délelőtti Pro Patria Kollégium témája az évforduló kapcsán az volt, mit adott nekünk a szövetség, mivel gazdagította a testvércsapatokat Erdélyben, a Felvidéken és a magyarországi településeken.

Először Mészáros Magdolna szólt a felsőszeli csapatról, mely a Széchenyi István Alapiskola kereteiben működik immár 15 éve. Az általa vezetett Bercsényi Miklós Hagyományőrző Csapat kezdeteiről, tevékenységéről, a felfedezőutakról, a tábori igricjátékokról számolt be, kiemelve a 2017-ben kapott elismerést, az Örökségserleget.

Utána az erdélyi felfedezők munkájáról számolt be Bereczki Erzsébet, majd Mátyus Ilona, a kibédi csapat vezetője emlékezett vissza. Szót kért Abasárról Balázs György, az egyik alapító és a sárospataki tábor és Testvérfogadó gondnoka. Morvai Richárd, a szövetség elnöke körkérdést intézett a jelenlevőkhöz, próbálják röviden összefoglalni, mivel gazdagította életüket a szövetség, miért volt jó bekapcsolódni a felfedezők munkájába. A fiatalok is sorolták a pozitívumokat, melyek ifjúságuk éveit színesítették. A tapasztalt vezetők is érzékeny vallomásokkal tették közvetlenebbé a találkozót.

Az ebéd után következett az ünnepi ülés, a szövetségi zászlókat egyenruhás fiatalok vitték a színpadra, majd az elnök köszöntője hangzott el. Néhány költemény elmondása után Baksa Brigitta ünnepi beszéde következett. A vendégek közül Révész György kért szót a Magyar Pedagógiai Társaság képviseletében. Elmondta, hogy a szövetséget Rakó József révén ismerte meg, szoros kapcsolatot alakítottak ki, s örömmel nyugtázta, hogy a kezdeti lelkesedés a megváltozott körülmények között is megmaradt, vannak lelkes fiatalok, akik továbbviszik a lángot.

„Egy lángot adok, ápold, add tovább, és gondozd híven” – Reményik Sándor sorai ma is érvényesek. Ezután kitüntetéseket adott át. Baksa Brigitta az elismerést (Vasvári diploma) a Magyar Pedagógiai Társaság Mozgalompedagógiai Szakosztályától kapta. Balázs György alapítótag eddigi munkásságát szociálpedagógusi tevékenysége elismeréseként adta át Révész György szakosztályelnök.

Az ünnepség emlékfa ültetésével folytatódott Gyömrőn, a Rákóczi-emlékműnél. Egy közös fénykép elkészítése után a református temetőben felkeresték Rakó József sírhelyét, ahol elhelyezték az emlékezés koszorúit. A megható pillanatok után a csapatok visszautaztak Üllőre, illetve a közeli Mendére, ahol szállást kaptak.

A harminc év kapcsán bizakodva tekinthetünk a jövőbe, hiszen a csapatok működnek Erdélyben, a Felvidéken és az anyaországban is. Anyanyelv, szülőföld, hagyomány, ezek a fogalmak mindegyikünknek alapdolgok, melyekért érdemes élni és folyamatosan tenni.

Mécs László szavai mindmáig igazak:

„Vigyázz a szülőföldre,
mert ez az egyetlen
kincs, amit az élet
adhatott:
– bölcsőt, anyanyelvet,
emberi tartást!”

A Kárpát-medence fiataljai tudják, hová tartoznak, merre menjenek. Noha messze laknak egymástól, összekapcsolja őket az anyanyelvük, a közös történelem, a hagyományok és a szülőföld tisztelete. Sok sikert a következőkben is! Pro Patria!


Forrás: www.felvidek.ma

Írta:Mészáros Magdolna